Sziasztok!

Második napunk Németországban fenomenálisra sikerült. Átkapcsoltunk turistába és elkezdtük felfedezni a várost. 

Reggel sikerült egész időben felkelni ahhoz képest, hogy előző nap reggel négykor keltem és az estét végig koktéloztuk a vendéglátóinkkal. Megettük a szokásos avokádó toastunkat és elindultunk. Az első megálló az Alexanderplatz volt, ahol a Primark és Topshop van. Ide eldobtak minket kocsival, de egy utcával arrébb szálltunk ki, és még így is vagy fél óránkba telt megtalálni a boltokat. Addig is, amíg azt kerestük megnéztük a TV tornyot, ahova persze nem volt pénzünk felmenni, illetve találtunk egy kis játszóteret, ahol tudtunk trambulinozni. (mert persze az értelmes 16 évesek trambulinozni mennek Berlinbe). Megejtettük egy kis vásárlást és indutunk is enni egy igazi német kaját. Na hát ehhez tudni kell, hogy Berlin tele van törökökkel tehát rengeteg kebap és gyros van, így mi is benyomtunk egy falafeles kebapot. Innen már tényleg turista módba váltottunk és megpróbáltunk bérletet venni, de persze ezt is elrontottuk. Berlin három zónára van osztva és mi nem jó zónába vettük a jegyet, szóval kicseréltettük, d eszerencsére ez egy sima ügy volt. A java még csak ekkor jött. A következő állomás a berlini fal volt. Amint kiszálltunk a metróból elkezdett zuhogni az eső. Találtunk egy hangulatos vintage kávézót és ott voltunk amíg el nem állt az eső, tehát minimum 2 órát. Itt kezdődött a baj, hogy az egyetlen telefon, amin volt net az 10%-on volt. Töltő se power bank nem volt nálunk szóval nem tudtunk mit csinálni és minden aggodalom nélkül nézegettük a falfestményeket szakadó esőben, amíg a papírzacskóink áztak el. Mivel ez az egész utazás elég spontán volt nem terveztünk el semmit. Amint végezttünk az egyik látnivalóval kitaláltuk mi legyen a következő és mentünk is. Google Map-pel mentünk mindenhova, de a telefon, amelyiken volt net az haldoklott, mi csurom vizesek voltunk a kezünkben pedig az elázott papírzacskó tartalma( 2 melltartó, 1 póló, nyakláncok). És így akartunk elmenni a Múzeum-szigethez. Szerintem így életemben még nem siettem, mint ahhoz a buszhoz, ami minket odavitt. Siettünk, mert a telefon már csak 4%-on volt, siettünk, mert el voltunk ázva, siettünk, mert nem volt nálunk meleg cucc és majd megfagytunk  és siettünk, mert elég gáz volt a legturistákkal tömött utcában melltartóval a kezünkben mászkálni. Na de a lényeg, hogy odaértük és minden gondunk megoldódott, mert a ruhákat el tudtuk pakolni a táskánkba és a buszon meleg is volt. Épp elég időnk volt ezeket megcsinálni és még egy extravagáns  németnek hitt lány outfitjét elemezgetni a buszon( később tök véletlen találkoztunk vele a repülőn és magyar volt szóval eléggé égett a pofánk, amikor megláttuk). Leszálltunk a megfelelő megállóban, de ekkor már teljesen magunkra voltunk utalva, mert a telefon lemerült a térképen meg nem tudtuk, hogy hol vagyunk.Elindultunk tehát oda ahol láttuk a folyót, mert ugye a sziget csakis a folyón lehet...Hát nem jártunk sikerrel, mert nem találtuk meg. Helyette megtaláltuk az óvárost, ami rettentően gyönyörű volt. Innen továbbindultunk a dómhoz, de előtte bementünk egy pláza mosdójába, ami eredetileg zárva volt, de végül beengedtek minket. Na a bácsika aki itt volt csak németül beszélt és beküldött minket a női wc-be és utána bezárta kulcsra az ajtót. Ennél a pontnál mind a ketten teljes pánikba voltunk, hogy mi a fene fog történni,  de meghallottuk, hogy van itt valaki más is, sőt többen, szóval egy kicsit megnyugodtunk. Amikor már 20 perce senki nem nyitotta ki és a férfi folyamatosan mosolygott ránk miközben németül beszélt, amit alig értettünk, elegünk lett és a mozgássérült mosdót használtuk. Ekkor jött ki a női wc-ből egy férfi és egyszerre indultunk ki az ajtón, amikor is a személyzet valami pénz kért tőlünk, de mi nem értettük hogy minek, mert egy plázába miért is lenne fizetős egy mosdó?De végül az a férfi vagy nő kifizette nekünk az 1 eurót és szabadulhattunk. Ilyen szörnyű pisilésem még sosem volt. Teljes sokkban indultunk haza. Átfagyva, csapzottan. Bár még itt sem tudtuk, hogyan jutunk haza, egy buszra felszálltunk és hála Istennek, hogy hazavitt minket. Otthon aztán ettünk is egy jó nagyot és szaunáztunk, majd sötétbe sétálgattunk a berlini kapunál és a parlamentnél. Este pedig csak behuppantunk az ágyba még egy kör szauna után.

Ebből állt a második napunk, csupa  szerencsétlenkedés mint mindig, Az utolsó nap eseményei pár nap múlva várhatók.

                                                                                                                                   Laura